Veličina: 2XL (EU 44) Sezona: Letnja Stanje: Upotrebljenо Bоја: Crna Materijal: Poliester Šablon: Jednobojni Dekor: Šljokice Poreklo: Domaće

Veličina: XL (EU 42) Sezona: Zimska Stanje: Upotrebljenо Bоја: Roze Materijal: Pamuk Šablon: Jednobojni Poreklo: Drugi proizvođač

Motiv Zene sarena tunika štampamo kao postere, slike na platnu ili slike na drvetu. Takođe, izrađujemo slike na kliritu i foreksu. Na tebi je da odlučiš da li će štampa slika na platnu ili pomenutim pločastim materijalima najbolje ukrasiti tvoj život! Nakon što odabereš motiv, dimenzije i materijal, sledi uramljivanje slike! Svrha rama je da slika zasija punim sjajem. U zavisnosti od materijala i drugih karakteristika, nekada će ram biti potreban, a nekada neće. Isprobaj sve mogućnosti i vidi šta tvojoj slici najbolje stoji! Kažu da je najveće umetničko delo upravo ljudsko telo. U svakoj ćeliji se vidi lepota i funkcionalost. Upravo zato slike devojaka dobijaju veliku pažnju ljubitelja lepog.

Sezona: Letnja Stanje: Novo Bоја: Svetloplava Materijal: Drugi materijal Šablon: Drugo Dekor: Drugi dekor Poreklo: Nemačka

Stanje: Novo Tip: Haljina Bоја: Zelena Šablon: Jednobojni

Bоја: Šareno Šablon: Drugo

A mű eredeti címe: Douglas Adams THE SALMON OF DOUBT Hitchhiking the Galaxy One Last Time Fordította: Gedeon Béla Eredeti megjelenés éve: 2002 A ​kétség lazaca annak a regénynek a tíz fejezetét tartalmazza, amelyen Douglas Adams 2001. májusi halála előtt dolgozott, emellett pedig egy lenyűgöző gyűjtemény, amely az imádott Macintosh számítógépéről lementett anyagokból áll. A kétség lazaca cselekménye ugyanolyan talányos, mint a címe, és Dirk Gently egyszerre követi benne egy fél macska és egy színész nyomait, akinek hirtelen felbukkanása talán nem is olyan véletlen, mint ahogy tűnik. A pizzafüggő nyomozó mellett szerepel még Thor, a Vihar ősi északi istene, Dave Dave-Landből és egy szerfölött bizonytalan orrszarvú, akit Desmondnak hívnak. A további kitalált történetek közt találjuk még az „Ifjú Zaphod biztosra megy” című darabot, amelyben feltűnik a Galaxis-könyvek csillagközi sztárja, valamint a „Dzsingisz-kán magánélete” című opust, amelyet Graham Chapmannel közösen írt, s amelyben egy portyázó, barbár gyilkos érzelmi szükségleteit ismerhetjük meg. Az egyéb dokumentumok közt különféle Douglas Adams-írásokat találunk, kezdve egy tizenkét éves korában az Eagle magazinnak írt őszinte hangvételű levéllel, a Beatles-imádattal és rövidnadrág iránti gyűlölettel teli fiatalkori emlékein át, egészen az előadásokig, amelyek híven tükrözik Adams kivételes természettudományos, technológiai és filozófiai ismereteit. Itt is olyan elképesztő témájú írások szerepelnek, mint a vallás, az „elektromos ketyerék”, amelyek használhatatlanná teszik a számítógépeket, az Y betű és Dougles szerelmi afférja két kutyával Új-Mexikóban. A kétség lazaca mind a rajongók, mind az új olvasók számára egyaránt az élet, a világmindenség meg minden őrültség, előzékenység és zsenialitás csodálatos tárháza.

Grafikus: Gönczi Tibor Példányszám: 3900 A ​balatoni mólókon furcsa jelenségre figyelnek fel a fiatal vitorlázók. Itt egy hajóalkatrész tűnik el, amott egy másik felszerelési tárgy: mindenütt valami nagyon fontos holmi, amire a „hajózó” népnek szüksége van. Hogy lehetséges ez? A vitorlástársadalomnak szigorú erkölcsei vannak. Mindenkin segítenek, aki kér: de engedély nélkül elvinni valamit, főbenjáró bűnnek számít. Az eltűnések szaporodnak; végül a fiatal sportolók megszervezik a védelmet és ellentámadásba lendülnek. Mindenkit mozgósítanak és fortélyos hadicsellel indulnak el a homályos, ritka nyomokon. …Eközben a Balatonon egy titokzatos kalózvitorlás bukkan fel. Három ismeretlen kamasz vezeti: hol itt, hol amott látják őket, a legváratlanabb időpontokban, és mire üldözőik a nyomukba érnének, már eltűntek. Temérdek izgalmas és veszélyes kalandot élnek át; viharba kerülnek, majd alighogy megmenekültek, éjjeli vitorlázások során barangolják végig a tavat. Kik ezek a kamaszok, honnan kerültek elő? Miféle vitorlás az, amelyiknek se neve, se rendszáma? Vajon ők a „tolvajok” és ha igen, miért? Főképpen pedig: miként kaparintották meg az eltűnt felszereléseket anélkül, hogy bárki és észrevette volna? Csupa kérdés, csupa rejtély. Hanem az üldözők többen vannak és ügyesebbek. A lazaszemű háló, amelyet a titokzatos kalózhajó köré fontak, egyre sűrűsödik; a jelek és nyomok szaporodnak. és egy adott pillanatban a fiatal vitorlástársadalom legjobbjai egyetlen lendületes összefogással rajtaütnek a menekülőkön! Izgalmas, veszélyes hajsza veszi kezdetét… de végül is elfogják őket és kényszerítik, hogy kikötőbe térjenek. és ekkor bontakozik ki ennek a keménykötésű sportolórétegnek egyéni jellemrajza: rögtönzött társadalmi sportbíróság ítélkezik a „foglyok” felett. Maguk közül választják meg az „ügyészt”, a „védőt” és a „bírót”… ám a feszült légkörű tárgyalás során egyre meglepőbb tények kerülnek napvilágra. A tettesek valójában nem bűnösök, minden egész másképp tisztázódik, mint ahogy feltételezték! A három kamasz „lopott” ugyan, de mégsem lopott…

Néhány fekete-fehér fotóval illusztrálva. Készült ​egy film 1995–1997-ben. Készült egy könyv 2002-ben. Azonos a címe, azonos a célja. Jajkiáltás, segítségkérés azok számára, akik maguk nem tudnak kiáltani, nem tudnak segítséget kérni. Itt élnek köztünk. Szépek, ügyesek, feltételezésünk szerint okosak, megközelíthetetlenek… Meg kellene ismerni őket, de ehhez személyre szabott és csak az ő zárjukhoz csiszolt kulcs kellene. Keressük a kulcsot, de ahogy az egyik szülő mondja a könyvben: „Sok esetben egy egész élet kevés lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a lélek zárt ajtajának kulcsát.” Nem adjuk fel, nem adhatjuk fel, keressük tovább. Szülők és szakemberek együtt. Az igazi szakemberek nem könyvből tanulják ezt a szakmát, hanem a gyermekektől és a szülőktől. A szakember sokszor a szülő véget nem érő szeretetéből és türelméből merít erőt a munkájához. Ahogy a könyvben vélekedik egy szülő: "Az autistákat nevelő családok akarva akaratlanul példát mutatnak másoknak megértésből és hitből. Meg kell találnunk a kulcsot, segíteni kell rajtuk. Az itt és most parancsa sürget. Most kell segíteni rajtuk, mert most élnek, és itt kell segíteni, mert itt vannak közöttünk. A közeli és távoli jövőben felfedezett új módszerek rajtuk már nem segítenek. A majd felállított lakóotthonokban már nem ők fognak lakni. Most kell segíteni rajtuk! Ezért készült a film. Ezért készült ez a könyv. Ebben a mai helyzetben, amiről az egyik interjúalany így vélekedik: „Ennél türelmetlenebb társadalmat a világ nem látott, hogy csak aki a piacgazdaságban irányító, vagy engedelmes eszköz, az ember, a többit egyszerűen kidobja magából.” Egy másik pedig úgy nyilatkozik: „A nálunk uralkodó vadkapitalizmusban alig találni olyanokat, akik átérzik a szenvedő ember kínjait.” És mégis, itt és most össze kell fogni szülőknek, szakembereknek, hatóságnak, jó szándékú, kívülállónak (mert kell, hogy ilyen is legyen). Tudomásul kell venni, amit az egyik szülő mond: „Ahol autista gyermeket diagnosztizálnak, ott az egész család segítségre szorul.” Azt is egy szülő fogalmazza meg: „El kell fogadnunk a másságukat, ahogy mi is valamennyien különbözőek vagyunk és tiszteletben tartjuk egymást, tiszteletben kell tartanunk az ő különbözőségüket is.” Annak ellenére is, ahogy a könyvben olvasható egy szülőtől: „Meggyőződésem, hogy az autistákat sokkal nehezebb elfogadtatni a társadalommal, mint más sérülteket. A mi gyermekeink nem ébresztenek együttérzést, nem fakasztanak könnyeket.” Ebben az intoleráns világban kell megkeresni azt a lehetőséget, ahol a megfelelő segítséget megkaphatja külön-külön minden autisztikus ember. Idézet a könyvből: „Ehhez meg kell találnunk azt az életközösséget, amely messzemenőkig megértő, ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy megálljon a saját lábán.” A pillanatnyi helyzet azonban sajnos ennek szinte az ellenkezője. A puszta igazságot az egyik szülő fogalmazta meg: "Egy autista nem kell a társadalomnak – ezt szemünkbe mondták egy hivatalban. Úgy tűnik, a társadalom nem akar róluk tudomást venni, sem az életüket elviselhetőbbé tenni. Másként viszonyulnak az egészséges és a problémás emberekhez. A betegeket lekezelik, a magatehetetleneket megbélyegzik. Megalázás, megalázás, megalázás. Már nem kérek belőle. Azt még senki nem kérdezte meg, miben segíthetne… Kőkemény és embertelen világ ez. A jövő? Az sincs megoldva. Az út boldogtalanságból reménytelenségbe vezet. Egyszerűen nem tudom, mi lesz a fiunkkal, ha mi már nem leszünk. Nem sajnálatot és nem könyöradományt kérek, hanem segítséget. Csak azt, ami jár(na). S azt, amit elvettek tőlünk: az emberi méltóságot." Ezt a helyzetet kell megváltoztatni sürgősen, itt és most. Fogjunk össze ma! Segítsünk most! Ezért készült ez a könyv. Budapest, 2002 júniusában Dr. Weiss Mária